Sokan egész életükben tanulnak.
Vajon valóban el lehet sajátítani hasznos ismereteket másoktól?
Igen is, meg nem is. Ha a tanítvány nem jut el odáig, hogy valóban ki is próbálja a tanultakat saját életében, akkor nem. Meg kell kérdőjelezni a tanultakat, ki kell próbálnunk őket, hogy megtudjuk számunkra mi az igazság a tanultakból. Régebben rengeteg könyvet olvastam. Kerestem, kutattam az élet titkát……még most is keresem, csak most már tudom, hogy az bennem van. Nincs az a tudós, guru, tanító aki megfejtheti helyettem.
Az életet élni kell és nem tudni. Az élet a legjobb tanítómester, ugye?
Van erre egy nagyon jó példabeszéd Buddhától. Valahogy így hangzik:
Buddhától megkérdezi egy ember, ha ő olyan nagy mester, akkor miért nem tudja elérni, hogy mások is megvilágosodjanak?
Erre Buddha visszakérdez:
– Hol születtél barátom?
– Mumbaiban.
– És tudod az utat oda? – kérdezi Buddha.
– Hogyne tudnám, hát rengetegszer jártam ott.
– No és ha elmondod, hogy hogyan kell odamenni, akkor már ott is leszek? – kérdezi Buddha.
– Nem Uram, természetesen először végig kell menned az úton.
– No hát így van ez a megvilágosodással is – feleli Buddha – én elmondhatom, hogy hogyan kell megvilágosodni, de neked kell végigmenni az úton.
Tehát meg kell tapasztalni a dolgokat. Csak a tapasztalás által szerzett tudás szolgálja igazán a fejlődésünket. Mindegy, hogy az pozitív vagy negatív tapasztalat. Tehát ahelyett, hogy folyamatosan újabb mestereket, tanfolyamokat, oklevél szerzési lehetőségeket kutatnánk a teendő ilyen egyszerű: el kell indulni, meg kell tenni az első lépést akkor is, ha egyenlőre fogalmunk sincs, hogy az út hová fog vezetni. Ehhez természetesen vállalnunk kell a felelősséget és a kockázatot is. Az úton pedig már csak figyelni kell a JELEKET, ahogy Santiago is tette ezt az Alkimistában.
A tapasztalás nélküli tanulás már gyermekkorunkban elkezdődik
Szüleink, majd tanáraink megmondják nekünk hogyan működik a világ. Nagyon kevés teret kapunk ahhoz, hogy megtapasztaljuk. Készen kapunk mindent. Gyermekkorunk nagy részét az iskola padban töltjük, ahol próbálnak mindenféle tudást a fejünkbe tölteni, amit aztán elfelejtünk. Rengeteg téves dolgot tanulunk, valamint a gondolkodásunk elsatnyul. Az iskolában a kész tudás elsajátítása a cél, pedig sokkal hasznosabb lenne, ha gondolkodásra és cselekvésre tanítanának. A gyerekeknek nem válaszokat kéne adni, hanem kérdezni kellene őket, hogy ők jöjjenek rá a válaszra. Gyakorló szülők tudják milyen okosak tudnak lenni a gyerekek.
A cél, hogy megtanuljunk önállóan gondolkodni és cselekedni.
Ne másoktól várjuk a csodát. Legyünk életünk mesterei!
