2 évvel ezelőtt kitaláltam, hogy nekem kell egy veteményeskert. Nem volt nehéz megvalósítani, hiszen kertes házban lakunk, viszont a kertészkedési tudásom igencsak hiányos, mivel lakótelepen nőttem fel. Még a felásás gondolata is súlyos kérdőjeleket keltett bennem. Aztán segítséggel sikerült az ásást teljesíteni és lett egy jó kis földem, amit csak be kellett vetni:
A palánta ültetést azt könnyedén teljesítettem: paradicsom, paprika máris lett. De mi van a magvetéssel? Az már olyan hihetetlennek tűnt, hogy egy olyan kis magból lesz valami….és lett: salátát és retket teljes sikerrel termesztettem.
Idén kicsit kevesebb időm volt a kertre, így igazából csak a paradicsomültetés volt sikeres, a salátáim nem nőttek az idén. Asszem rossz volt az időzítés, túl későn vetettem el őket.
Úgyhogy elkezdtem kutakodni a neten, hogy hogyan is lehetne ezt a kertészkedést hatékonyabban csinálni.
Csak vetek és aratok
És sok mindent találtam a témában. Megdöbbentő dolgokat is. Pl. hogy van egy néni, Ruth Stout a neve, aki fel sem ássa a kertjét, csak szalmával befedi, az elég ahhoz, hogy a talaj minősége első osztályú legyen. Hiszen a talaj az egy élő organizmus, ahol élőlények munkálkodnak azért, hogy minél termőbb legyen.
Utánanézés előtt is valami hasonló szemléletem volt, mert a virágoskertemet is minimális ráfordítással műveltem eddig is. Nem szeretek gazolni, mert az is egy élet, ráadásul időközben rájöttem, hogy egy csomó gyomnövény ehető. A fűnyírást sem szeretem, mert nálunk már egyébként is “elgyomosodott” a fű és egy csomó értékes gyógynövény nő a kertben magától. Ezek az elvek, amik öntudatlanul már eddig is alkalmaztam, most visszaköszönnek egy permakultúranevű rendszerben. Amit idén télen biztosan alaposan tanulmányozni fogok, és jövő tavasszal ennek szellemében indítom a kertemet.
A jövő farmja
Találtam egy jó kis filmet, ami nagyon jó összefoglalja, hogy miért is jó, ha az emberek növénytermesztéssel (is) foglalkoznak.
Ajánlom mindenkinek szíves figyelmébe:
