A szeretet működteti a világot és mi ebből születtünk. A gyermekek azért olyen édesek, mert ők még ebben az elemi szeretetben élnek. Kell is ez a kis védőburok a védtelenebb időszakra. Aztán ahogy növekszünk úgy távolodunk el ettől az erőtől. Egyre több félelem, kétség, harag meg megannyi “nem szeretem” érzelem lesz bennünk.
A szeretet az alap.
Viszont úgy működik a dolog, hogyha a félelemre koncentrálunk, akkor nem látjuk meg a szeretetet. Ezért fontos, hogy tudatosan törekedjünk arra, hogy meglássuk. Nem arra kell koncentrálni, hogy ne féljünk, hanem arra, hogy a szeretet minden napunkat hassa át. Ez a gyógyszer majd kigyógyít a félelem betegségéből.
Tudatosan figyeljünk rá, hogy a szeretet jelen legyen életünkben.
Ezért kezdtem el írni ezt a blogot, hogy figyeljek az örömre és a szeretetre. Jelentem, a dolog működik. De nem azér működik, mert nem félek többé. Igen félek, de már nem zavar annyira.
Ez egy részlet a Wass Albert Kard és Kasza c. regényből származik.
“Mert a valóság az, hogy nincs mit gyógyítani.
Betegség, baj, meg minden, ami rossz, emberi
félelem találmánya csak. Mint az éjszakai árnyék,
amit vadállatnak, vagy kísértetnek nézel az erdő
szélén. Ha Fényt vetsz reá, eltűnik nyomban, mert
hiszen ott se volt soha.”
